A fát ölelő lány

Szomorúan láttalak és még szomorúbban konstantáltam a helyzetedet tegnap. Nem tudom, hogy foglak-e még valaha látni, ahogyan azt sem, hogy ki voltál egyáltalán. Láttam, ahogyan melankólikusan lépkedsz a homályban, szinte még a lámpák fénysugarait is kikerülve. Utad céltalannak tűnt, talán bolyongtál, míg el nem értél egy fához. Félre biccentettem a fejem és keserédes mosollyal követtem a cselekedeteid. Először óvatosan a fához léptél, majd lassan megölelted és tartottad, olyan erősen, ahogyan csak tudtad. Lehunytam a szememet és úgy éreztem könnyel telik meg. Hallottam, hogy zokogtál és sajnálni kezdtelek, ami nem az asztalom. Szinte pár lépésre voltál tőlem, de mégsem láttál. A zokogásod egyre hangosabb, de mégis tompa volt. Távolinak tűntél, mégis oly közel álltál hozzám. Elfordultam, mert neked sem engedhettem meg, hogy lásd a könnyeimet. Egy perc sem volt és mire visszafordultam minden csendes lett. Már nem hallottam zokogást… már te sem voltál ott. Ki voltál? Vajon léteztél vagy csak a képzeletem játszott velem?

Nagyobb kép ITT!

C. 3. 3.

Jégherceg

Amikor belépek egy hűvös szobába, vagy csak beköszönt a téli évszak, mindig úgy érzem, hogy beléptem a szívem kapuján. Furcsa, de én a szívemet nem vörösként látom, ahogyan mások, sokkal inkább jeges árnyalatú kéknek. De hisz Phantomive hercege vagyok, ez természetes. Olykor-olykor szomorúan tapasztalom, amikor belépek a szívem kapuján, hogy  valami nedves ráesik a nemesi ruhámra. Részben ez azért borzalmas, mert olvad a szívem jégbarlangja, ami azt jelenti, hogy érzések kavarognak bennem. Félreértés ne essék, ez nem feltétlen a szeretet gyilkos érzése. Napjainkban egyre többször fordul elő, amikor a gyűlölet érzésének armadája lepi el a szívemet. Csak akkor maradhat minden fagyos, ha bennem minden közömbös a világ irányába.

Mostanában egyre nehezebb. Ha nem akarok érezni, akkor senkivel sem szabad beszélgetnem. Viszont akkor talán saját magam iránt kezdenék el gyűlöletet érezni, vagy éppen önimádatot. Éppenséggel csak az a baj vagy talán a pozitívum, hogy én így mondhatom el magamról, miszerint boldog vagyok. Néha megpillantok egy-két embert a szívem környékén, akik olvasztani próbálják a jégszívemet és ilyenkor rendre ki kell utasítanom őket onnan. Ez néha nehéz, néha pedig a világ legegyszerűbb dolga. Most nehéz.

This entry has been dedicated to the boy in santa hat.

C. 3. 3.

A hallgatás varázsa

Bármi is történik, sohasem fogom elfelejteni azt a szombat estét. Soha.

Mert nem jó a harag, méreggel tölti meg a lelket s beszennyezi a gondolkodást. Azok a szerencsétlen fiatal testvérek nem tudják, mit cselekszenek, olyanok mint az állatok, szegények. Nyomorúságos szennyel vannak tele, de hiába próbálom, nem tudok segíteni rajtuk, ameddig ők nem kívánnak segíteni magukon. S az ember nem tehet egyebet, mint elfordítja a fejét másfelé s gyönyörködik abban, amit Isten teremtett, mert csak az hibátlanul szép. Aki azt kérdezi tőled: haragszol-e még rá, az biztos, hogy közel áll hozzád, hiszen ezt nem lehet kiáltva mondani, csak halkan. Ehhez talán már három lépés távolság is túl sok.

C. 3. 3.

Menekülés kristályföldre

Összetört bennem egy álomkép. Egy olyan álomkép, melyet már soha nem fogok összeállítani. Egyrészt, mert nem lennék rá képes, másrészt, mert nem akarom. Nem tudom elképzelni magamat, ahogyan könnyek közt térdepelve a millió darabkát próbálom összeilleszteni, már nem. Egy másodperc, tán annyi sem volt és minden darabokra hullott, mit korábban hosszasan építettem. Túl sok a jelenlegi helyzet és úgy érzem, hogy nekem eljött az időm, ahhoz, hogy angolosan távozzak ebből a patt helyzetből. Nem adom fel, hisz nincs mit, csak hagyom a gyengéket elbukni.

The game is fucking over from now.

C. 3. 3.

Move

Egy ideig nem fogok blogot írni, mert elköltözök. Szerencsére net nélkül is sikeresen tönkre tudok tenni embereket, tehát ebben nem fog akadályozni, ne aggódjatok.

Lehet majd a bíróságról írok néha pár sort, de szerintem lesz jobb elfoglaltságom is, mint ez. Ez nem azt jelenti, hogy befejezem a blogolást, csak ritkábban lesz lehetőségem írni. Azért mindenképpen tartsátok be azt, miszerint nem szerettek bele senkibe és nem tárjátok ki a szíveteket egy másik félnek.

Ahogy mondani szoktam, “Rejtsétek véka alá a szívetek!“

C. 3. 3.