A túl nagy bizalom sokszor túl nagy csalódással jár. Ismét azzal járt, bár voltaképpen már nem is érdekel. Tudatában voltam az együgyűségemnek és a hitem naiv voltának. De mi mindent meg nem teszünk kétségbeesésünkben, mely szinte összezavarja a gondolatainkat. Becsülettel elviseltem volna mások gúnyolódását és megvetését, tűröm, hogy álszent bolondnak nevezzenek, ha ez segített volna. De nem kaptam támogatást, csak eső jött fentről, és egyszer csak az eredménytelenség miatt feladtam az Istennel való próbálkozást.
Miért beszélek neked az érzéseimről, amikor te sosem mondasz nekem semmit? Olyan, mintha a falba verném a fejem, kivéve, hogy ha a falba verném a fejem, azt legalább abba tudnám hagyni. Amerre nézek, lelki sérülteket látok. Mindenki nyavalyog, mert eldobták, elhagyták, kifosztották. De mind újrakezdi. Megpróbálja ismét. Mert hihetetlen, hogy ezen a tetves bolygón ne lehessen legalább néha-néha boldognak lenni. Sok embernek adtam esélyt… De egy idő után elfogy az ember bizalma.
Most végleg elfogyott, de tudom ha valakitől semmit se várunk, nem is csalódhatunk a végén. De én vártam… mindhiába. Oh, Oscar védelmezz!
Phantomive hercege, Kevin.
C. 3. 3.
