Nem tudom hol kezdjem a soraimat. Nem gondoltam volna, hogy miatta van minden. Egy számomra lassan idegen és gyűlölt ember miatt. Nem haragszom senkire, hisz ez a sors leleményes műve. Őszintén már szomorú sem vagyok, hisz állandóan ezt hozza nekem az élet. Sohasem lehetek boldog. Bár ez nem igaz. Akkor boldog voltam, az érettségi utáni napokban boldog voltam.
Szeretném ha tudnád, nekem csak az volt az egyetlen célom, hogy boldoggá tegyelek. Ha úgy, hogy együtt vagyunk, ha úgy, hogy külön vagyunk, de szeretnélek boldognak látni. Tudom, most a meg nem nevezett személy miatt még nem fog menni. De szeretnék segíteni elfelejteni, akár a boldogságom árán is, csak, hogy te boldog lehess.
Nem szeretném, hogy csalódott legyél, hisz említetted talán csalódtál, de megérted. Nem viselném el, ha csalódnál bennem. Fogynak az évek s körülöttem az emberek, de téged mindig szeretnélek magam mellett tudni, mint barát, mint kapcsolat.
Nagyon hiányzol!
“Ohh, ***born beta version.“
C. 3. 3.
