Egy ideig nem jelentkezek bloggal, mert vasárnaptól fotóstáborba megyek. Izgatottan várom. Amint látjátok 2-3 naponta írok csak, mert keveset vagyok gépnél. A svájci eseményekről nem szeretnék írni, mert nem élménybeszámolás céljából tartom fent a blogomat, hanem a gondolataim megosztására. De talán képeket publikálok majd hamarosan.
Az alkotó emberek megtanulják, amit meg akarnak tanulni, hogy rendelkezzenek az eredetiségükhöz és zsenialitásukhoz szükséges eszközökkel. Nem tudhatjuk, mennyi kreativitást öl meg az iskola a tanulást előtérbe helyező tantermekben.
Pénteken megyek fodrászhoz és olyanra vágatom le a hajamat, mint az egyik kedvenc zenekarom énekesének van. A zenekart nem árulom el, maradjon titok. Annyit mondhatok, hogy nem leszek népszerű és közkedvelt többet az emo kislányok körében, hiszen nem tudnak majd úgy tekinteni rám, mint egy “cuki emo fiúra”. Szerencsére. Eddig sem voltam az, szerettem a hosszú hajamat, de sok minden szankcionálja a továbbiakban való viselését. Többek között a munkahely, ami fontos számomra. A hajamból nem fogok megélni, munkából pedig igen, mégha így is szoktak meg az emberek és egyeseknek így tetszek. Hmm, ez van. (:
Ha megáld minket az ég valamilyen képességgel, azt hiszem, bűn lenne nem élni vele. A tehetség felelősség. Természetes, hogy megteszem, amit tudok, és segítek vele másoknak.
C. 3. 3.